Mit tudunk a dunai svábokról?

A dunai svábok – más néven Duna menti németek, németül: Donauschwaben – egykor a Bajorország és Würtembert tartományból érkezett népcsoport.

A dunai svábok jelentős része a 19-20. század során asszimilálódott és beolvadt a magyar társadalomba, egy – kisebb – részük azonban máig megőrizte anyanyelvét és kultúráját. A tanulmányút következő célpontja ezért is esett Mecseknádasdra, ahol a svábság, németség a mai napig is része a falusi település nemzetiségi palettájának.

A 18. század közepén nagyszámú német családot telepítettek le Magyarország egész területére, hogy a török hódoltság és háborúk idején elpusztult magyar lakosságot pótolják. A Második Világháború után a magyarországi sváb lakosság egy részét erőszakkal Németországba telepítették. A magyarországi svábok ma legnagyobb számban Baranyában, Tolnában és Bács-Kiskunban élnek. Baranya megyében találhatók szinte teljesen németek által lakott falvak is Mecseknádasd közvetlen szomszédságában lévő Óbánya és Ófalu. Szatmári svábok és Bánsági svábok ezen kívül élnek és életek még Romániában és Szerbiában, a Történelmi Magyarország utód államaiban.

Mecseknádasd település a pécsváradi apátság alapítólevelében említett két Nádas falu egyike, ami Szent István birtokából került át a bencésekhez. A királyi birtok emlékét őrzi a 6-os út kanyarulatában álló romantikus Szent István-kápolna és a Rékavár, illetve Skóciai Szent Margit hagyománya.

Nádasdra a törökök kiűzése után, 1718-ban telepesek érkeztek a Rajna mentéről, Hessen tartományból, Elzász-Lotaringiából és Stájerből. A második világháború után 200 családot, mintegy 1000 személyt telepítettek ki Németországba. 2011-ben a lakosság több mint fele vállalta német identitásását.

Következő tanulmányutunk helyszíne ezért is Mecseknádasd, hogy tanulmányozásával hozzájáruljunk a kutatások még komplexebb sikerességéhez.  Az eredményekről itt a honlapon beszámolunk.

Fotó: Nagy Géza- Nemes Mihály: A magyar viseletek története