Nem ismeri eléggé egymást a több országra szabdalt magyarság 2.rész

A kutatást Folberth Péter kárpát-medencei fejlesztési szakértő vezeti, a budapesti Corvinus Egyetem munkatársa, aki ugyan magyarországi születésű, de a Délvidéken él.

„Az anyaországi és a külhoni magyarok közti közösségi érzést vizsgálja az a szociálpszichológiai felmérés, ami a közelmúltban indult. A felvetés az, hogy a nemzetegyesítés közjogi értelemben megtörtént, de mentális értelemben még nem. Vagyis mentálisan, érzelmileg, közösségi tudat és nemzettudat szerint közel sem egységes a magyar nemzet a Kárpát-medencében. A trianoni határmódosítás már közel 100 éve történt és ez a megnyirbált földrajzi-közigazgatási állapot jelentős kihívások elé állította a magyar nemzetet. Az eltelt 100 esztendő nem telt el nyom nélkül sem az aAnyaországban, sem a külhoni régiókban élő magyar közösségeknél” – írta a projekt leírásában Folberth Péter, akivel a felmérésről beszélgetünk.

- Trianon után jó pár évtizeddel tovább töredezett a külhoni magyarság. Jugoszlávia és Csehszlovákia is felbomlott. Maradt-e még bennünk valamiféle magyar közösségi érzés?

- Vizsgálódtam Eszéken és Nyugat-Bácskában is. Azt kell mondanom, hogy nagyon szomorú a helyzet. Egykor egy magyar tömbről beszélhettünk a Duna keleti és nyugati oldalán. A közigazgatási, a politikai határok azonban úgy beégtek az emberek tudatába, amit egyébként egy nagyon káros dolognak tartok, hogy a magyar térkapcsolatok teljesen megszakadtak. Ezeket egyébként szemléletformálás, oktatás, tájékoztatás révén lehetne újrateremteni, másrészt pedig olyan ösztönző programokat kellene indítani, amelyek megvalósításához együttműködés kellene az egyes nemzetrészek között, hogy magyar közösségek alapuljanak a magyar vállalkozások vagy a magyar civilek között.

- Az elmúlt bő egy évtizedben számtalan alkalommal elhangzott, hogy növelni kell az anyaországi beruházásokat a külhoni régiókban, de a magántőke nem nagyon érkezik, vagy legalábbis nincs tudomásunk róla.

- Ennek okai nagyon sokrétűek, az egyik, hogy Szerbiában a működő tőke befogadóképessége nagyon gyenge. Hiányoznak műszaki és szolgáltatási infrastruktúrák, a szakértelem, a kapcsolatrendszerek… Olyan programok kellenének, amelyek arra ösztönöznék a különböző nemzetközi vállalatokat, hogy válasszák a Balkánt, vagy legalább annak északi részét együttműködésük helyszínéül. Ugyanakkor Magyarországon túl kevés az információ az észak-szerbiai befektetési lehetőségekről, de nem ismerik az itteni piaci viszonyokat sem. Pedig itt nagyon sok előny és kihasználatlan potenciál van, például a termőföld vásárlási lehetőség. Én úgy gondolom, hogy elsősorban az új típusú vagy éppen a zöld iparágakban lehetne Szerbia felé nyitni.

- A kulturális kapcsolatok sem elég erősek?

- Habár magyarok vagyunk a szerb-magyar határ mindkét oldalán, a közösségi érzésünkben még mindig óriási távolságok és széttartó erők is vannak. Még mindig él az itt és ott, a mi és ők szemléletmód. Ezek nem segítik a tőkének az áramlását sem. Ha valahol beruházható tőke lenne, akkor nyilvánvalóan a magyarok közti közösségi érzésnek önmagában is helyzetpotenciált kellene jelentenie az összes többi szerbiai városhoz képest.

- Hogyan zajlik majd a felmérés?

- Kárpát-medence szerte fogunk kérdőívezni, ami már meg is kezdődött. Kiemelt célcsoportunk Budapest, a határ menti övezetek, illetve külön célcsoport a határokon túli tömbmagyarság. Mindenképpen a közösségi érzetet, az egymásról való informáltságot, hajlandóságot, érzelmeket, attitűdöket próbáljuk meg vizsgálni és ezeket mérni. A hipotézisünk pedig az, hogy nagyon nagy széttagoltság és távolságtartás van a határ egyik és másik oldalán élő magyarok között. Voltak a közelmúltban már hasonló kutatások, amikor az anyaországi és erdélyi magyarokat vizsgálták, hogy ki mennyire azonosul a másik közösséggel, de kárpát-medencei kiterjesztésben egyáltalán nem történt még ilyen vizsgálat.

- A kutatás célja, hogy valami megoldást keresni, hogy a széttöredezett magyarság ismét egymásra találjon?

- Egyértelműen. A jelen helyzet az, hogy a magyar kormány a közjogi feltételeit megteremtette a nemzetegyesítésnek, de mentálisan ez még mindig nem történt meg. Ugyanakkor megvizsgáltuk a szomszédos országok, a horvát, a szerb, a román anyaország és az autochton módon élő saját nemzettársak közötti viszonyrendszert és az erre épülő saját nemzetpolitikájukat. El kell mondanom, hogy lenne mit tanulni a magyar nemzetpolitikának is, legyen szó akár tapasztalatokról vagy szemléletmódokról. A kérdőíves felmérés mellett ezen országok nemzetpolitikáját is meg szeretnénk vizsgálni, s ezek a tanulmányok egy végső összegező elemzésben kerülnének megfogalmazásra, majd pedig szakpolitikai javaslatokat szeretnénk letenni az asztalra, hogy milyen szemléletformáló programokat kellene kárpát-medencei szinten elindítani, hogy egy egészségesebb, erősebb kapcsolat alakuljon ki a magyar nemzetrészek között.

Forrás: https://www.vajma.info/cikk/valasz/76/Nem-ismeri-elegge-egymast-a-tobb-o...