Szerb nemzetpolitikai tudás-sorozat VII. rész

Szerbek viszonyulása más országokhoz 2. rész

Montenegró: Bosznia után ez a terület a második legfontosabb a szerb nemzetpolitika szempontjából. Fontos minden igénylőnek szerb állampolgárságot adni. (A szerzői vélemény: ezzel a területtel akar, de nem sok mindent tud kezdeni a szerb nemzetpolitika. Olyan hogy montenegrói nemzet, mint fogalom nem létezett a XX. században. Ezt a területet mindenki egy szerb nyelvű, sajátos térségnek tekintette. Függetlenedése után az önálló identitás keresésébe kezdett, és látványosan igyekszik leszakadni a szerbiai örökségtől. Nyelvét önálló nyelvként igyekszik elismertetni, önálló nemzeti egyházát erősíti, írásában a cirillel szemben a latin betűket preferálja. Még nagyon a folyamat elején tart, ennyi idő alatt a lakosság egy része sem érti még, hogy önálló nemzethez tartozik-e vagy a szerbség része. Érdekes viszonyulás, hogy a fő megélhetését jelentő turizmusának sem a szerb vendégek a kedvencei.)

Macedónia: a szerbek elismert nemzeti kisebbség. Vallásilag komoly sérelem a szerbek részéről, hogy a Szerb Ortodox Egyház nem tevékenykedhet az országban. Ezért Szerbia csak kulturális támogatást tud nyújtani a helyi szerbek számára.

Szlovénia: az országban nem kapták meg a nemzeti kisebbség státuszát, jogilag a nemzeti közösség kategóriái alá esnek. A szerbek a legnépesebb nemzeti közösség Szlovéniában. Ebből a státuszból adódóan képviselőjüknek mégsincs hely biztosítva a szlovén országgyűlésben.

Albánia: a helyi szerbeket a közelmúltban ismerték el nemzeti kisebbségként. Az anyaország feladata, ezek után jobban kihasználni a közösség támogatásának lehetőségét.

Románia: létszámuk viszonylag alacsony